Life Advice

A modern kor drogja – avagy hogyan ragadok a tv előtt napokra

2015.10.06. 21:45 | Cselzy91 | Szólj hozzá!
A modern kor drogja – avagy hogyan ragadok a tv előtt napokra Tovább

Alig egy órával ezelőtt értem egy újabb sorozat végére, néztem végig egy újabb utolsó szezonzárót, és éreztem újra azt a bizonyos depressziót, amit minden alkalommal szoktam, ha nincs már mit nézni. Amikor elfogynak a percek, és nincs tovább, érthető módon egy hatalmas űrt hagy maga után. Egy űrt, amit eddig napról napra, óráról órára kitöltött a programomban.

De valójában miből is adódik ez az űr, ez a depresszív érzés, és miért merem kijelenteni, hogy a sorozatok a 21. század ingyenes drogjai?

12116541_10153702120294301_213488400_o.jpg

Először is, ellentétben a jól megszokott, mindennapi értelemben használt drogokkal, mindenki számára elérhetőek. Aki egy kicsit is ért az internethez, és a filmterjesztő oldalakhoz – tehát manapság minden fiatal, és jópár középkorú -, az nagyon jól tudja, hogy mennyire egyszerű hozzájutni nap mint nap egy új sorozathoz vagy filmhez. Csupán két három kattintás, és már nagyfelbontásban is élvezhetjük a modernkori szórakoztatás megannyi remekművét.

A fent említett módszer természetesen illegális, de csak azért, mert egyelőre senkinek sincs olyan ötlete, amivel ezt a rendszert korlátozni, és fizető képessé tudná tenni. Próbálkozások persze vannak, (hello Netflix) de a jó öreg Piratebay-t sosem tudják megkerülni. Az oldal már több leállítást, szerverlefoglalást, és törtvény szigorítást ért túl, mint sokhelyen a könnyűdrogok, és mégis, még ha kisebb fennakadásokkal is, a mai napig hibátlanul üzemel.

Az illegalitása mellett persze fontos megjegyezni, hogy teljesen ingyenes, és szinte bárhol elérhető. A mai modern világban már mindenkinél van legalább egy okos készülék, bár az internetlefedettség még messze nem tökéletes. Az ingyenesség pedig fontos előny, hiszen az idő kezdete óta megannyi fontos találmány gazdagított meg megannyi remek elmét. A filmkalózoknak viszont úgy néz ki egyelőre elég maga a lázadás cselekedete, amivel középső ujjukat mutathatják a multimilliárdos film és zene iparnak. Hogy meddig lesz ez még így azt persze senki sem tudhatja, de egyelőre nem látom jönni az igazi változás szelét ezen a téren.

A drogot, mint a függőségek legfőbb képviselőjét tartja számon a mai társadalom. Talán azért, mert ezeknek vannak az egészségre leginkább káros hatásai, illetve valószínűbb az, hogy valaki belehal a heroin függőségébe, mint az hogy a pornó-függőség vet véget az életének. Ettől függetlenül fontos szempont, hogy csupán a jól kiemelhetősége miatt nem szabad a drogfüggőségnek extra figyelmet szentelni, és csak azt pellengérre állítani. A játékszenvedély, valamint a munkamánia legalább annyira tönkretehet egy életet, mint a kokain függőség. A hangsúly mindig azon van, hogy az adott személy elveszti a kapcsolatát a valósággal, csak a szenvedélyének él, ezáltal mindenkit elidegenítve magától. A pénzügyi veszteségekről nem is beszélve.

A sorozatfüggőség is egészen hasonló tüneteket vonzhat magával, még ha könnyebb is kordában tartni, és jóval hétköznapibb szokás. A beteg csak az adott sorozatra kíváncsi, mindig csak a történetén agyal, folyton rágja a kíváncsiság, hogy vajon mi jöhet legközelebb. Extrémebb esetekben minden másról elvonhatja a figyelmet, ami végül munkahelyi és párkapcsolati problémákhoz is vezethet. Extrémnek tűnhet, de valamiért a mai világban ez már semmivel sem szokatlanabb, mint a masztrubálási kényszer. (Igen, eddig csak simán perverz voltál, mától komoly betegséged van...)

Csak úgy, mint a drog, amíg tart, ez is csodás örömöt okoz. Ezért olyan nehéz őket elengedni, és ezért akarunk belőle mindig többet és többet. Aztán amikor véget ér, jön az enyhe depresszió, lehangoltság, esetlen ingerültség. Jön az űr, amit a lebilincselő történet hiánya kelt, és egy ideig enyhe letargia jelzi, hogy sajnáljuk, hogy vége. Akarnánk még, de nincs több, nincs tovább, a történet a végére ért, és ha minden jól ment, még egy szép lezárást is kapott. Ez pedig valahol megnyugtató, legalábbis számomra. (Kivéve azoknál a sorozatoknál, ahol a történet kellős közepén megszűnik a show.)

Bár egy darabig hiányzik az élmény, a történet, a szereplők, de végül egy csodás élmény és emlékként marad meg az egész, amire később örömmel gondolok vissza. Arról a tényről nem is beszélve, hogy sok sorozatból rengeteget tanulhatunk. Az az óriási képzeletvilág, és hatalmas információ mennyiség, amiket egy-egy ilyen széria tartalmaz, a könyvek bő kifejezésmódjával vetekszik. (Persze nem azt mondom, hogy ugyanolyan, mintha könyvet olvasna valaki.) Egyre több és több sorozat kap egyre nagyobb filmet, ami több pénzt, jobb forgatókönyvet, jobb rendezőt, és persze jobb szereplőgárdát jelent. A történetek egyre lebilincselőbbek, a karakterek egyre színesebbek, és az egész filmipari ág egyre szélesebb skálán dolgozik.

A technika fejlődésével persze egyre nehezebb lekötni a nézőközönséget, így ezekre szükség is van. Mi pedig csak örülhetünk, hogy részesei lehetünk az igazán komoly fejlődés hajnalának.

Tovább a poszthoz
Címkék: mindennapok

Facebook hozzászólás

Blog.hu hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeadvice.blog.hu/api/trackback/id/tr667915700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.