Life Advice

Bugyuta akciófilm – Avagy miért nem érdemes az új Bond film re-SPECTRE

2015.11.12. 20:37 | Cselzy91 | Szólj hozzá!
Bugyuta akciófilm – Avagy miért nem érdemes az új Bond film re-SPECTRE Tovább

Eljött az ősz, és ezzel együtt a velem hasonszőrű filmmániások kedvenc időszaka is. Szépen lassan bekúsznak az év legnagyobb durranásai, és a nyári blogbuster filmek szórakoztató (és idén meglepően színvonalas) filmjei után, végre jönnek a komoly alkotások. Persze ilyenkor még csak az igazán nagy filmek előszele érkezik, de már ez is bőven elég ahhoz, hogy viszkessen a seggem amiért nem a moziban ülök.

Bár a The Revenant, és a The Danish Girl (hogy csak két nagyágyút említsek) még várat magára, de így is van már miből mazsolázni. Az egyik ilyen, már a tervezett bejelentésének pillanatában kiszemelt filmem volt a Spectre. Persze akkoriban még csak Untitled Bond Project volt, de ez nem számított. Hogy miért? No, lássuk!

james-bond-24-spectre.jpg

Amikor közel tíz évvel ezelőtt megjelent a Casino Royal, az egész filmes társadalom a Bond filmek egyik legjobbjának kiálltotta ki. Nem volt A legjobb, de az egyik közülük. A franchisenak nagy szüksége volt az újraélesztésre az erősen elkeserítő és lehangoló Pierce Brosnan féle Bond filmek után. A történetek és a főgonoszok minden idők legrosszabjai voltak, az elfeledett és teljes mértékben felszínes Bond lányokról nem is beszélve. Mindezek után jött a Casino Royal, és atya úr isten az aztán jött! A főgonosz nem volt túl gonosz, csak pont amennyire kellett, a Bond lány viszont sokkal inkább Bond lány volt, akiért a végén kicsit minden nézőnek vérzett a szíve. (Az enyém még a mai napig, akárhányszor újra nézem a filmet) Vesper Lynd nem volt ártatlan, nem volt ostoba, és pont ettől lett Bonddal való szerelme annyira átérezhető, annyira élethű.

Majd mintha bizonyítani akarnák, hogy ez csak elcseszett fellángolás volt, kiadták minden idők legrosszabb Bond filmjét. A Quantum csendje minden porcikájában tökéletes katasztrófa volt, a szereplőktől a történeten át, egészen a rendezésig. A főgonosz unalmas és semmitmondó, a történetet szerintem valamelyik takarító írta a délutáni szünetében, és az egész stáb úgy viselkedik a film alatt, mintha ők is tisztában lennének azzal, hogy valójában mekkora kalap szart is gyártanak.

A filmnek akkora negatív visszhangja lett, hogy kénytelenek voltak ismét pénzt és energiát áldozni arra, hogy a Bond franchise újra releváns és eladható legyen. Bár az eddigi filmeknél is ügyeltek arra, hogy a rendezőnek legalább egy jó film legyen a rezuméjában, az oscar-díjas Sam Mendessel mégis érezhetően továbbmentek egy lépéssel. Mellé felvettek egy új írió gárdát, valamint Mendes hozta magával Roger Deakins operatőrt. Ebből a csodálatos kollaborációból született meg a Skyfall.

A Skyfall végre nem egy megszokott Bond film volt, annál sokkal mélyebb, sokkal több. A Skyfall végre egy igazi kémfilm, nem pedig egy olcsó és ostoba akciófilm, mint az elődei közül jó pár. Volt is bent Bond lány, meg nem is, volt is bent akció (méghozzá milyen!), meg nem is, és volt is bent Bond, meg nem is. A főszereplő ugyanis sokkal inkább M, a kő kemény vezető, a kő kemény nő, az anya figura, és az egész történet mozgató rugója. Bár a történet előterében Bond, és az ő visszavonulása, visszatérése áll, mégis M kiöregedése, és az ő leváltására tett erőfeszítések a leghangsúlyosabbak. Amit remekül megtámogat a nem kicsit anyakomplexussal rendelkező főgonosz, aki tökéletes kontrasztban áll a védelmező Bonddal. Az egész film egy gyönyörűen felvett kémjátszma, amely egszerű, letisztult, és szembeállítja a múltat a jövővel. M a múltat, az új (és visszatérő) Q pedig a jövőt szimbolizálja.

Mindezek után pedig bejelentik, hogy Mendes marad rendezőként, az írók is maradnak, és jön az újabb, gigantikusabb, drágább, látványosabb, és minden tekintetben előre tartó következő Bond film.

Aztán előre ugrunk három évet, én pedig végre ismét a moziban ülök, és nézem a fantasztikusan rendezett, gyönyörűen felvett, elképesztően látványos nyitójelentet. Az egész körülbelül 5perc lehet, egyetlen vágás nélkül, remek kamera munkával (köszönet érte Hoyte van Hoytema-nak), és még emlékszem is, ahogy odasúgom a barátnőmnek: „Talán mégsem lesz annyira rossz, mint amennyire lehúzták!”...

Hát de!

Az első jelenetsorok csodásak, amit egy kis lövöldözéssel kezdenek, majd a karneváli forgataggal folytatják, végül pedig egy nagy adag helikopter-akrobatikával zárják le. Izgalmas, látványos, és még csak ehhez hasonlót sem láthattunk elődjében. Aztán jön a főcím, és onnantól kezdve, mintha egy egészen más filmet néznénk. Az új M teljesen inkonpetens, a film végéig észre sem veszi, hogy az egyik új fejes, C, az orra előtt építi ki a világ legkifinomultabb bűncselekményét. (Vagy ha észre is vette, egyáltalán nem tesz ellenne semmit a film legvégéig.) Az új Bond lányba megpróbálnak mindent belleerőltetni, ami anno Vesper Lynd-ben megvolt, hogy így tegyék vele egyenranguvá, hiszen a végkifejlet (és Bond karakterfejlődése) szempontjából ez igencsak fontos. Itt pedig már olyan problémák ugrottak elő, amik felett a film közben sem igazán tértem napirendre.

Először is Bondot többször is orgyilkosnak nevezi a hölgy. Merénylőnek. Egyfajta gyilkosnak, aki vadászik, és akire vadásznak, a film pedig tökéletesen alátámasztja ezt az állítást, és pontosan ebben rejlik a legnagyobb hibája. James Bond egy kém, egy titkos ügynök, aki a brit hírszerzésnek dolgozik, információt gyűjt, bűnözőket és az ő terveiket leplezi le, és ezzel megmenti a világot. Ennek nyilvánvalóan része az erőszak és a gyilkosság is egy bizonyos pontig, méghozzá valahogy úgy, ahogy azt a Skyfallban bemutatták. James Bond nem egy vadász, nem egy gyilkoló gép, aki minden szabályt áthág, és minden határon túlmegy, hogy megölhessen valakit.

Valakit. Ebben a filmben ugyanis nincs igazán Bond Villain (főgonosz), legalábbis a hagyományos értelemben véve. A roppant jól felépített média kampány, majd az ezt megtámogató előzetesek csúcsára járatták a „Christoph Waltz-ot minden film főgonoszává!” szlogent. A kétszeres oscar-díjas színész kétségtelenül lenyűgöző alakítást tud nyújtani, ha hagyják szerepelni. Ebben a filmben viszont nem igazán ő az igazi ellenség, ő csak egy bábu, egy dísz, egy magyarázat Bond tetteire, és a vele történtekre. Ő csak úgy ott van, néha-néha, amikor éppen eszükbe jutott bevágni a képbe, de nem igazán csinál semmit, beszél, de nem nagyon mond semmit, (azt leszámítva, hogy nem volt jobb dolga, mint random gonoszokat küldeni Bond ellen, és megöletni a nagy szerelmét, csak azért mert Bond néha keresztbe tett neki...) nagy tervet eszel ki a világuralomra… nem is igazán tudom, hogy mire. Kilenc nagy nemzet hírszerzését akarják egyesíteni, és ezáltal fontos nemzetbiztonsági adatokat uralni. Vagy valami hasonló. Hogy őszinte legyen annyira súlytalannak és nevetségesnek tűnt az egész, hogy erre már nem is igazán emlékszem. Arról nem is beszélve, hogy a film sem igazán magyarázza túl a dolgot. (Csak úgy, mint a Quantum Csendje főgonoszának tervére...) A lényeg hogy a hírhedt Ernst Stavro Blomfeld helyett sokkal fontossabb C, aki gyakorlatilag az elejétől a főszereplőink orra előtt ténykedik, és még egy vak is észrevenné, hogy valami nem stimmel...

Az egész történettel valami grandiózust akartak alkotni, azzal hogy összevonják az elmúlt három filmet, és egy hosszú, bonyolult történetszálat kreálnak. De ez a történetszál gyenge, olyan lyukas, mint egy Pannónia sajt, és olyan nevetségesesen erőltetett, mintha öt perccel az első forgatás előtt találták volna ki.

A mellékszereplők olyan felületesek, hogy nedves szivaccsal el lehetne őket törölni, Q gyakorlatilag szöges ellentéte Skyfall beli önmagának. Sőt, az egész film szemben áll a Skyfall-al.

Amíg ott a korral való haladásról, M leváltásáról, a letisztultságról, a kém világ lassan hömpölygő izgalmas világáról, és mindezekkel a jövőbe tekintésről beszéltek, addig itt szarnak az egészre, kidobják a történet- és a karakterfejlődést az ablakon, és ismét évekre visszavetik a rendes kémfilmek elismertségét.

Ez a Bond nem egy kém, a Spectre pedig nem egy kémfilm. Ez egy nagyravágyó, szépen felvett, sokat markoló, keveset fogó akciófilm. Csupán abban az egyben bízhatunk, hogy marad a tendencia, és a következő film ismét emlékezetes lesz.

Tovább a poszthoz

Facebook hozzászólás

Blog.hu hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeadvice.blog.hu/api/trackback/id/tr238074252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.