Kezdjük ott, hogy a napokban egyébként sem hozom a legjobb formám. Nem tudok aludni, nincs túl nagy étvágyam, és nem is esik jól az étel.
Február közepe van. Előrejelezések alapján van esély arra, hogy lassan egy picit tavasziasodik az időjárás. Legalábbis ha február vége, március eleje fele kacsingatok.
Ebből kifolyólag szóltam az edzőmnek, hogy március 1-el kezdeném a félmaratoni felkészülést. Tehát szükségem lenne egy 27 hetes edzéstervre. A cél természetesen a 2013-as idő megdöntése. 12 perccel. Vagyis elérni a 2 órás időt. Másnak ez könnyedén megy, nekem ehhez azért meg kell erőszakolnom saját magam, ha élhetetek ilyen képzavarral...
Viki persze bólintott is, hozzá téve, hogy már várta a jelzésem. Lehet már ismer...
Márciusig 3 hetem van. Gyors méredzkedés, majd szemkerekedés. 3,5 kilóval túlmentem a versenysúlyomon. De semmi gond, ez még a kezelhető határ. Kicsit több mozgás, kis odafigyelés, és visszavarázsolom az eredeti állapotokat. Igen, 3,5 kg futóknál igenis sokat számít!
Tegnap hosszú napos voltam. Ami önmagában nem jelent gondot, csak agyban soha nem tudom magam ráhangolni előtte a nyugodt alvásra. Nem vagyok túl jó kelő, ezért óránként felriadok ilyenkor, hogy nehogy elaludjak. És mikor jelez a vekker 4 - 4:15 tájékán kialvatlanul ülök az ágy szélén.... (szerencsére ritkán hosszúzom, de ez most pont azaz időszak)
A lényeg az, hogy kevés alvás után tegnap 4-5 kávé társaságában végigdolgoztam a napot. Este 10 után hazaértem. Nem voltam igazán fáradt, inkább kialvatlan. És ma reggelre ezt megkontráztam. De egész nap próbáltam felszívni magam. Hangolódni a futásra. És egy kevés edzésre. De csak nem bírtam magamhoz térni. Kávét viszont csak egyet ittam, hogy ne pörgesse meg a pulzusom. Ami zavart, hogy egész délelőtt zsibbadt a bal kézfejem. De nem jelenítettem neki túl nagy figyelmet. Főzés közben szépen lassan alább hagyott és elmúlt. Futás előtt másfél-két órával ettem utoljára. Figyeltem a folyadék bevitelt. (sajnos az igaz, hogy nem vittem túlzásba... ) Futás előtt 20 perccel ettem egy banánt. Majd szépen lassan felöltöztem, hangolódtam. Továbbra is nagyon fáradtan. De el kellett indulni, hisz a szombati zh-ra meg neki kell állni tanulni. Tehát le kellett tudnom a napi penzumot.
Gyors bemelegítettem (1. hiba! Nem voltam alapos.)
Zene kiválaszt. És irány.
Laza, kocogósra akartam venni a tempót, ami edzetlenül, alapozó időszakban 6:30 körüli. Ehhez képest túl futottam az elejét. (2. hiba)
Ezt a második kilométer elején már éreztem. Próbáltam is korrigálni, mélyen lélegezni, nyújtani a lépteket, ahogy Viki tanította. De nem nagyon tudtam visszatérni magamhoz. Muszáj volt belesétálni. Vajon mennyi lehet a pulzusom? Természetesen a pulzus mérőt nem csatoltam magamra. (3.hiba) Fogalmam sem volt, hogy a gyógyszer ellenére túl szaladt-e a kelleténél, vagy mitől van a légszomj. De 1 perc séta után ismét megindultam. Nem tartott sokáig a lendület. Itt már éreztem, hogy a tervezett kilométer már nem lesz meg. Kerestem fejben, hogy hol tudom levágni a távot. És itt ki is csúszott az irányítás. A gondolatok már teljesen máshol jártak. Nem tudtam kordában tartani magam...
6 kilométert terveztem. Lazán, kocogósan. 3,8 lett. Szenvedősen. 3x kellett belesétálnom, és eddig futóéletemet nézve, negatív rekord ami a futósebességet illeti.
Hazaértem kínkeservesen, beálltam a zuhany alá, és azon agyaltam, hogy pillanatnyi rossz időszak, kialvatlanság, front, vagy több annál.
Válasz egyenlőre nincs. Másfél éve voltam utoljára a kardiológusomnál. Tavaly kimaradt verseny, nem tartottam fontosnak. És eddig nem is jelentkeztek panaszok.
Bízom benne, hogy múló rosszullét. De azért igyekszem figyelni magam. És igen, ismét jobban odafigyelek a mikor mit eszemre. Persze ez nem azt jelenti, hogy lőttek a sütiknek :) Csak nem este 10-kor nyomom magamba. Marad reggelre. Este pedig vissza a salátákhoz.
Egyenlőre:
Futás vs. szívbetegség - 0:1 :(
