Facebookon találtam rá teljesen véletlenül egy oldalra, és azon belül egy receptre. Hamar ki is próbáltam, úgy is böjt van, vissza kell fogni a hús fogyasztást. Párom azonnal lecsapott rá, recept sikeresen levizsgázott :) 

Hozzávalók:

Tészta:

• 0,5 kg liszt
• 125 ml tej
• fél kocka élesztő
• 2 ek. cukor
• 2 db tojás
• 1 dl olaj
• csipet só

Vanília szósz:

• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 4 ek. cukrot
• 750 ml tej

Egyéb hozzávalók (ízlés szerint):

• dió
• porcukor
• fahéj
• margarin (olvasztva kb. 1 dl lehetett)
• rum aroma (2 mini kupaknyit tettem bele)

Elkészítés:

• A meleg, picit megcukrozott tejben felfuttatjuk az élesztőt
• Addig összekeverjük a tészta többi hozzávalóját, majd végül a felfuttatott élesztőt is hozzáöntjük, majd összegyúrjuk alaposan az egészet.
• Egy órát kelesztjük.
• Miközben kel a tészta, elkészítjük a szószt: a vaníliás pudingport,  a cukorral és a tejjel kikeverjük, és addig főzzük, míg be nem sűrűsödik. (Nem lesz nyilván olyan sűrű, mint a puding, hiszen másfélszer annyi tejjel készül - aki rendes sodót akar készíteni, annak hajrá, de higgyétek el, ezzel is tökéletes)
• Amikor a tészta megkelt 24 részre osztjuk. Mindegyiket kis golyóvá formázzuk és vajazott, lisztezett (és most ugrott be, hogy én csak vajaztam, de nem liszteztem :) ) tepsibe tesszük, úgy, hogy picit összeérjenek a golyócskák. (A tepsi mérete legyen akkora, hogy a további kelesztés, majd sütés után ne maradjon üres hely közöttük). 
• Ezután fél bögre rumaromával elkevert olvasztott vajat locsoljunk egyenletesen rájuk, végül szórjuk meg a cukor-dió-fahéj keverékével - ebből mehet kicsi a tészta alá is. 
• Még fél órát kelesztjük, majd 170 fokos sütőben, légkeverésen addig sütjük, amíg a teteje aranybarna nem lesz. (kb. 20 perc lehetett.... bevallom kivételesen nem néztem.)

A vaníliás öntettel leöntve tálaljuk.

A palacsinta mellett a szilvás gombóc is nagy kedvenc nálunk. Annyira nem szeretem készíteni, akkor már inkább a palacsinta :D De ugye a szeretett férfiért.... :) (ha már egyszer neki állok, mindig több adagot készítek, és mehet a fagyasztóba. Arra kell figyelni, hogy akkor több liszt kerüljön bele.)

Hozzávalók:

• 1 kg krumpli
• kb 20-30 dkg liszt
• 1 ek. búzadara
• 2 ek. olaj, vagy 3 dkg zsír
• 1 tojás
• só
• 12-18 szem szilva
• porcukor
• fahéj

• a forgatáshoz még kevés zsiradék, és zsemlemorzsa

Elkészítés:

• Megfőzzük a krumplit sós vízben (én nem egészben szoktam. Megpucolom, felkockázom, hogy minél előbb megfőljön).
• A szilvát kimagozzuk, és a mag helyére egy-egy kiskanál fahéjas porcukrot teszünk.
• Ha megfőtt a krumpli leszűrjük, áttörjük, és elkeverjük a liszttel, darával, megsózzuk és egy tojással összegyúrjuk. Pihentetés nélkül dolgozzuk ki.
• A tésztából egy kígyó szerű valamit formázunk, majd kb. 12-14 részre osztjuk. (persze ez függ attól, hogy ki mekkora szilvából csinálja, illetve, hogy a kisebb vagy a nagyobb gombócokat szereti. Az enyémek majdnem dupla akkorák, mint amiket párom édesanyja szokott csinálni :) )
• A kis bumszlikat kilapogatjuk, mehet a közepére a szilva, majd gombócot formálunk belőle. Lisztezett deszkára félretesszük.
• Amíg a gombócok létrehozásával fáradozunk, felforraljuk a megsózott vizet. Amikor már lobog, akkor mehetnek bele a gombócok. Arra figyeljünk, hogy ne tapadjon le az edény aljára. 
• Közben zsiradékon aranyszínűre pirítjuk a zsemlemorzsát (itt adagot nem nagyon tudok mondani, de ha nagyon muszáj akkor kb 250-350 g-ot használhattam fel. )
• Ha a gombóckáink feljöttek a víz tetejére, még 1-2 percet hagyni kell, utána szűrő segítségével kiemeljük, lecsöpögtetjük, és mehet a pirított zsemlemorzsához. Alaposan összerázzuk az edényben.

• Egyszerre csak 6-7 gombócot főzzünk. Nem jó ha túl zsúfolt a csapat!

Porcukorral meghintve fogyasztjuk.

Kedvesem nagyon szereti a palacsintát. Bármennyit meg tudna enni belőle, bármilyen formában. Nekem viszont nem mindig van kedvem, meg időm sem sütögetni őket. Így keresnem kellett egy új alternatívát rá. Ismét kedvenc gasztro oldalamhoz fordultam. És mint mindig, találtam is egy egyszerű, gyors, és persze finom palacsinta receptet.

Hozzávalók:

A tepsi kikenéséhez:

Valamelyik GoodFood magazinban láttam egy egyszerűnek tűnő, és jól kinéző receptet. "Olasz csirke krémsajttal és spenóttal". Hazaértem munkából, és megnéztem mi kellene hozzá. Mivel nem minden volt itthon a recept alkatrészeiből, ezért átmódosítottam úgy, hogy ne kelljen boltba menni, de azért maradjon valami az eredeti receptből is :)

Hozzávalók:

• 1 nagyobb hagyma (félbevágva, vékonyan szeletelve)
• 85 g krémsajt (nálam 3 db macisajt tökéletesen megtette :) )
• másfél-két adag medvehagyma ( a recept fagyasztott spenótot ír, nálam a bébi spenót elfogyott, viszont volt lefagyasztott medvehagyma, amiket mindig adagokban fagyasztok)
• 8 szelet filézett hal 
• koktél paradicsom
• 5 közepes burgonya (vékonyan felszelve)
• 6 gerezd fokhagyma
• só, bors, borsikafű, olívaolaj

Elkészítés:

• A hagymát tegyük edénybe, és öntsük le forró vízzel, majd azonnal fedjük le. Hagyjuk így 15 percig.
• A krumplit és a fokhagymát szeleteljük fel. 
• Szűrjük le a hagymát, és keverjük össze a krumplival és a fokhagymával. Sózzuk, borsozzuk, majd locsoljuk meg olívaolajjal (1-2 ek.). Jól keverjük össze.
• Egy tepsibe rakjunk sütőpapírt. Készítsünk rá a burgonyás keverékből 8 halmot, majd kissé lapítsuk el. Süssük 25 percig előmelegített sütőben, (hőlégkeverés, 200 C°) míg a krumpli megpuhul, és pirulni kezd.
• Amíg sül, addig a kiolvadt, majd alaposan kinyomkodott medvehagymát (szezonban nyilván frisset használunk) keverjük össze a krémsajttal. Majd sózzuk borsozzuk (itt frissen őrölt színes borsot használtam)
• A halakat is mindkét felén picit sózzuk, borsozzuk, és megszórjuk ízlés szerint borsikafűvel.
• Vegyük ki a sütőből a krumplit, majd minden halom tetejére tegyünk halat, kenjünk szét rajt az ujjaink segítségével egy-egy adagot a krémsajtos medvehagymából, és tegyünk rá félbevágott koktélparadicsomot.
• Tegyük vissza a sütőbe 20 percre.

Friss salátával tálaljuk. 

Valamilyen egytálételre vágytunk, hogy ne legyen vele túl sok munka. Ez azon kívül, hogy nagyon finom, és laktató, sok munkát tényleg nem igényel. El van magában. Néha kell ellenőrizni, nehogy rosszalkodjon.

Hozzávalók:

A csülök főzéséhez:

A mai nap után valami könnyed, gyors vacsorára vágytam. Ez lett belőle.

Hozzávalók:

• 1 db csirkemellfilé
• só, bors, pirospaprika, kakukkfű
• olívaolaj

• 1,5 dl rizs
• 2,5 dl víz (én nem dupla vízzel öntöm fel, elég a másfélszeres)
• só
• negyed lilahagyma
• minimális olaj

Elkészítés:

• A rizsszemeket erős lángon megpirítom olajon fehéredésig. Felöntöm vízzel. Sózom, beleteszem az aprított lilahagymát. (én meg szoktam kóstolni ilyenkor a vizet, ha az kellően sós, akkor a rizs is jó lesz)
• Ha forr a víz, lángot alaphangra teszem, a rizst lefedem, és úgy főzöm, míg el nem isszák a rizsszemek a vizet. Ha beszívták, akkor a lángot elzárjuk, és fedő alatt még hagyjuk állni a rizst 5 percig. Majd villával fellazítom.

• Egy sütőpapíron meghempergetem a csirkét sóban, borsban, kakukkfűben és a fűszerpaprikában.
• Ráhajtom a sütőpapírt, és sodrófával 1-1,5 cm vastagságúra verem a CSMF-ét. 
• Egy kevés olívaolajon serpenyőben mindkét oldalát 4-5 perc alatt jó átsütöm. Szép aranyszínűre. KÉSZ.

Jó étvágyat.

Kezdjük ott, hogy a napokban egyébként sem hozom a legjobb formám. Nem tudok aludni, nincs túl nagy étvágyam, és nem is esik jól az étel. 

Február közepe van. Előrejelezések alapján van esély arra, hogy lassan egy picit tavasziasodik az időjárás. Legalábbis ha február vége, március eleje fele kacsingatok.

Ebből kifolyólag szóltam az edzőmnek, hogy március 1-el kezdeném a félmaratoni felkészülést. Tehát szükségem lenne egy 27 hetes edzéstervre. A cél természetesen a 2013-as idő megdöntése. 12 perccel. Vagyis elérni a 2 órás időt. Másnak ez könnyedén megy, nekem ehhez azért meg kell erőszakolnom saját magam, ha élhetetek ilyen képzavarral...

Viki persze bólintott is, hozzá téve, hogy már várta a jelzésem. Lehet már ismer...

Márciusig 3 hetem van. Gyors méredzkedés, majd szemkerekedés. 3,5 kilóval túlmentem a versenysúlyomon. De semmi gond, ez még a kezelhető határ. Kicsit több mozgás, kis odafigyelés, és visszavarázsolom az eredeti állapotokat. Igen, 3,5 kg futóknál igenis sokat számít!

Tegnap hosszú napos voltam. Ami önmagában nem jelent gondot, csak agyban soha nem tudom magam ráhangolni előtte a nyugodt alvásra. Nem vagyok túl jó kelő, ezért óránként felriadok ilyenkor, hogy nehogy elaludjak. És mikor jelez a vekker 4 - 4:15 tájékán kialvatlanul ülök az ágy szélén.... (szerencsére ritkán hosszúzom, de ez most pont azaz időszak)

A lényeg az, hogy kevés alvás után tegnap 4-5 kávé társaságában végigdolgoztam a napot. Este 10 után hazaértem. Nem voltam igazán fáradt, inkább kialvatlan. És ma reggelre ezt megkontráztam. De egész nap próbáltam felszívni magam. Hangolódni a futásra. És egy kevés edzésre. De csak nem bírtam magamhoz térni. Kávét viszont csak egyet ittam, hogy ne pörgesse meg a pulzusom. Ami zavart, hogy egész délelőtt zsibbadt a bal kézfejem. De nem jelenítettem neki túl nagy figyelmet. Főzés közben szépen lassan alább hagyott és elmúlt. Futás előtt másfél-két órával ettem utoljára. Figyeltem a folyadék bevitelt. (sajnos az igaz, hogy nem vittem túlzásba... ) Futás előtt 20 perccel ettem egy banánt. Majd szépen lassan felöltöztem, hangolódtam. Továbbra is nagyon fáradtan. De el kellett indulni, hisz a szombati zh-ra meg neki kell állni tanulni. Tehát le kellett tudnom a napi penzumot. 

Gyors bemelegítettem (1. hiba! Nem voltam alapos.)

Zene kiválaszt. És irány. 

Laza, kocogósra akartam venni a tempót, ami edzetlenül, alapozó időszakban 6:30 körüli. Ehhez képest túl futottam az elejét. (2. hiba)

Ezt a második kilométer elején már éreztem. Próbáltam is korrigálni, mélyen lélegezni, nyújtani a lépteket, ahogy Viki tanította. De nem nagyon tudtam visszatérni magamhoz. Muszáj volt belesétálni. Vajon mennyi lehet a pulzusom? Természetesen a pulzus mérőt nem csatoltam magamra. (3.hiba) Fogalmam sem volt, hogy a gyógyszer ellenére túl szaladt-e a kelleténél, vagy mitől van a légszomj. De 1 perc séta után ismét megindultam. Nem tartott sokáig a lendület. Itt már éreztem, hogy a tervezett kilométer már nem lesz meg. Kerestem fejben, hogy hol tudom levágni a távot. És itt ki is csúszott az irányítás. A gondolatok már teljesen máshol jártak. Nem tudtam kordában tartani magam...

6 kilométert terveztem. Lazán, kocogósan. 3,8 lett. Szenvedősen. 3x kellett belesétálnom, és eddig futóéletemet nézve, negatív rekord ami a futósebességet illeti.

Hazaértem kínkeservesen, beálltam a zuhany alá, és azon agyaltam, hogy pillanatnyi rossz időszak, kialvatlanság, front, vagy több annál.  

Válasz egyenlőre nincs. Másfél éve voltam utoljára a kardiológusomnál. Tavaly kimaradt verseny, nem tartottam fontosnak. És eddig nem is jelentkeztek panaszok.

Bízom benne, hogy múló rosszullét. De azért igyekszem figyelni magam. És igen, ismét jobban odafigyelek a mikor mit eszemre. Persze ez nem azt jelenti, hogy lőttek a sütiknek :) Csak nem este 10-kor nyomom magamba. Marad reggelre. Este pedig vissza a salátákhoz.

Egyenlőre:

Futás vs. szívbetegség - 0:1       :(